Barátok a hajtásban

Barátok a hajtásban
Aki ismer, tudja, hogy ritkán ijedek meg feladattól, de akkor, amikor kiderült, hogy a 2020-as Országos Jótékonysági Vadászat Vas megyei helyszínének gondja miatt az ott regisztrált vadászok egy részét a Győr-Moson-Sopron megyei maximum 50 vadászra kalibrált helyszínére irányítják át, amelynek szervezésében nekünk is részünk volt, megijedtem. Így már 60 körüli puska lesz a hajtásban! Elképesztően soknak láttam a fegyvert, mákszemnyi területen. Ráadásul ezzel arányosan 180-ra elmélkedett a kieresztett madarak száma, amelyeket úgy kellene majd feltalálni és kisebb csapatokban felröptetni, hogy minél több vadász jusson lehetőséghez! Ez nem sok, egyáltalán, de a terület adottságait figyelembe véve, mégiscsak rengeteg. Egy rossz döntés és vége a vadászatnak! Rosszkor, rossz irányba száll az egész csapat, kövér rókák maradnak csak másnap a helyszínen. Ha ez még nem lenne elég, két jó kutyás barátunk szinte az utolsó pillanatban mondta vissza a programot, biztosak voltunk benne, hogy alapos indokkal, mert igen megbízható emberek, így a már átgondolt rendszert is módosítani kellett. Nem sokat aludtunk Imrével, újra és újra modelleztük, mit is kellene csinálni. Aztán megérkezett a névsor és ahogy elkezdtük átírni az adatokat a beírókönyvbe, percről percre nyugodtabbak lettünk! Azt addig is tudtuk, hogy az Aranypatak VT tagjaira maximálisan számíthatunk. Amit ők ígérnek az úgy lesz, mert másképp nem lehet. Azt is tudtuk, hogy kutyás és a hajtásban segítő barátaink mindent megtesznek azért, hogy sikeres legyen a rendezvény. De ekkor már azt is láttuk, hogy a fizető vadászok között is sok a barát! Persze, igyekszünk nem hibázni, de ahol ennyi ember összegyűlik, bármikor beüthet valami és ott, amikor írtuk át a neveket mélységes biztonságérzet töltött el minket, bármi jöhet, a barátainkra számíthatunk! Bármelyikük félreteszi az aznapi vadászterveit, ha szükséges és a segítségünkre siet! Bármelyikükre rábízhatunk a vadászat közben is kisebb feladatokat, nem fogja úgy érezni, hogy vendégként ezt neki nem kellene tennie, hanem úgy fog figyelni, mintha magunk állnánk ott, talán még jobban is!
Persze nem történt semmi nem várt! Természetanyánk a tenyerén hordozott, kívánni sem lehetett volna szebb vadászidőt: enyhe fagy, csodaszép napsütés. A vadászat alatt hangos szó fölöslegesen nem esett. Mindenki tudta a feladatát, a vendégek fegyelmezetten részt vettek a „koreográfiában”. A média megkapta, ami járt neki, gyors és remek interjúk készültek a rövid beszámolókhoz. Persze, hiszen a híradós is kutyás barátunk volt  A 180 madárból 147 került terítékre, minden vadásztársunk lövéshez jutott, ki így, ki úgy tudott élni vele. A fácánok szépen, egyenletesen, magasan repültek, nem volt szükség kapkodásra, így biztonságos volt a vadászat. A 11 kutya és gazdáik, a teríték méretén is jól láthatóan kiválóan megállták a helyüket! Voltak szép állások, hosszú és szinte elképzelhetetlenül profi elhozások, pörgés és fegyelmezett várakozás, minden, ami egy apróvad vadászaton elképzelhető és megcsodálható. Jó volt hallani a dicsérő szavakat a vendégektől! Büszkeséggel töltött el minket, hogy legtöbb kutya munkájában volt némi részünk vagy a képzésében vettünk részt vagy most tudtunk olyan helyet találni nekik, ahol a legjobbat hozhatták ki magukból. Visszapörgetve a napot, igazán nem volt okunk aggodalomra. Ennél jobban nem is mehetett volna az egész… Mégis, sokat jelentett az a tudat, hogy ha bármi történik is, megoldható, hiszen barátok voltak a hajtásban, bármerre is néztünk!